Géczi János versei

A névtelen

Tudni szeretném, hogy hívják,
de nincs hozzá szavam.
Az öt érzék közül is csak kettő,
hogy halljam, ha zeng,
lássam, ha létezne olyan formában,
amelyet a szem a villámfény-
cikázás közben megragadhat.

Ha van, félig. Részletében létezik.

Vihar előtti táj, amelyből
egyetlen fenyő lett kibontva,
körötte a többi páraként testtelen.
Tévelygek, mint aki nem tudja a saját titkát,
de sújtja az, hogy akad,
mi megnevezetlen.

Hallom, a dörgés átadja
hangja helyét a szapora esőnek,
látom, hogy feloldódik
a domb fájának örökzöldje,
ahogyan előbb az ég a záporban,
majd a föld.

Terzinák Bakáról és Mészöly Miklósról

Van, akit gyomorszájon eltalál.
Van, akit a parton ér a halál.
Van, akit gyomorszájon eltalál.

Van, akit a parton ér a halál.
Virult a Tisza Zsuzsánna napján.
Van, akit a parton ért a halál.

Virult a Tisza Zsuzsánna napján.
Egy rovar a szemgödrébe fagyott.
Virult a Tisza Zsuzsánna napján.

Egy rovar a szemgödrébe fagyott.
Pedig még nem volt deres a haja.
Egy rovar a szemgödrébe fagyott.

Pedig még nem volt deres a haja.
Nincs szeptembernek még hóhava.
Pedig még nem volt deres a haja.

Nincs szeptembernek még hóhava.
Kulcsra zárják a harangok házát.
Nincs szeptembernek még hóhava.

Kulcsra zárják a harangok házát.
Valaki jön piros kockás ingben.
Kulcsra zárják a harangok házát.

Valaki jön piros kockás ingben.
Van, akit gyomorszájon talál el.
Valaki jön piros kockás ingben.

(Megjelent az Alföld 2023/11-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Dobokay Máté fotója.)

Hozzászólások